Day 35 - Hurt, Harm, Hate

Furcsa volt visszaállni a régi napra, ahol csal bárok vannak, meg a szokásos munka, ennyi visitors day-es előkészület után. :)
De nem volt rossz. Nem kellett annyit rohangálnunk. :)
Viszont ma lehet hogy a rossz idő hatására, azon gondolkoztam, hogy néha milyen önzőek vagyunk, hogy azt hisszük, csak nekünk vannak problémáink.
Pedig a körülöttünk lévőknek is vannak, csak nem tudunk róluk....... bizony..... Mégha nem is mutatják vagy takargatják mások előtt, egy idő után a felszínre kerül, vagy kicsit vagy nagy adagban, de valahogyan a felszínre kerül.
Este nagy vihar jött. Basszus! határozottan féltem. Az elején még az a: "messzi távolban dörög az ég, uhh milyen jó lesz, egy kis eső" Ez vacsi előtt volt. Itt voltam a Staff Room-ban, aztán összefutottam a csajokkal és mentünk gyorsan a Dining Hall-ba. Akkor már elkezdett esni az eső. De nem annyira, mint ahogyan aztán mikor beértünk. Mintha dézsából öntötték volna. Aztán nagyokat villámlott, meg dörgött. A gyerkőcöket nem engedték ki mert tényleg nagyon szakadt az eső. Mi ott voltunk az asztalunknál, mert ugye ki azért mégsem küldhettek enni.... :)
Aztán csal úgy beszélgetünk, Lou is kijött, megnézni mit csinálunk, meghogy hogy áll az időjárás. És egyszer csak egy Villámcsapás a Dining Hall-ba. Mindenki reflexből összehúzta maát, vagyis majdnem beugrottunk az asztalok alá. Úristen!
Én majdnem színinfarktust kaptam. Soha nem éltam át ilyet..... Egy nagy csattanás, és egy kicsit meg is mozdult alattunk a Dining Hall.......
Mindenki körülöttem teljesen sokkos állapotban és mindenki a szívét fogta........
Aztán Kate-tel beültünk a Dry-room-ba kólázni (ez a konyhán belül van ahol a száraz anyagok vannak). És ott beszélgettünk egy kicsit, aztán Lou megtalált és mondta, hogy megy a Walmart-ba egy új magnóért mert a villám szétszedte az egészet. A szép ksi szépen szóló masinánknak annyi, Pedig gy szerettük. :( :(
És a telefonnak is annyi..... :(
Az eső viszont nagyon jót tett a levegőnek, mert egy kicsit felfrissültünk, de ezzel együtt párás is lett a levegő, egy kicsit fullasztó. De pont azt vettem észre, hogy már megszoktuk, nem úgy mint az elején. Majd az lesz furcsa, hogyha a nagyvárosban otthon, hogy nincs ilyen sok zöld. :)


Sok puszi és ölelés:

Bri <3