Egyre jobbak és jobbak vagyunk, napról napra, óráról órára, percről perre. Tényleg!!! Eszméletlen. És hogy mennyire élvezzük a munkát, pedig eléggé sokat kell gürizni azért, de ha benne vagy és koncentrálsz, akkor minden megy, mint a karikacsapás!! Főleg egy ilyen jó és összeszokott csapattal.
Az egy probléma, ami közvbejött, iagzából már lóg a levegőben, de most ért be igazán, hogy a fiúk műszakot akarnak cserélni, csak az a baj, hogy a reggeli és az ebég, nem móka, hanem tiszta prep munka az ebédhez és a vacsihoz is. Ott nincsen lazsa meg szórakozás. És szerintem sokkal nagyon koncentrációt igényel, meg több odafigyelést.
A másik dolog amiért nem rajongok az ötletért, mert mi csajok már durván, vagy talán több mint egy hónapja reggel dolgozunk, hozzá vagyunk szokva, össze vagyunk szokva, mint egy igazi csapat. Tudunk egymásnak segíteni, esetleg kisegítjük egymást, stb. SZóval ha minket most szétrobbantanak, akkor nem biztos, hogy ugyanolyan hatékony lesz a munkánk, mint amilyen most. Lou is gondolom így gondolkodik, vagy nem tudom, mert igazából erről nem beszéltünk vele.....
De visitors day előtt nem cserélünk át semmit, akkor csak túlóra lesz. Már azt is tudom mikor kb. ha nem csal az emlékezetem akkor csütörtök, péntek, de lehet, hogy még szerdán is, 12 óra munka. De szerintem majd majd még kiderül. :)
Ma örjöngve kezdtük a napot, vagyis nem mi hanem a főnök. :)
Szorongatta a teniszlabdát, aztán átváltott olyanra ami Doktor House-nak is van, az a puha, amit lehet nyomkodni, ha ideges vagy.
Nekem ilyenkor mindig forog az agyam, hogy hogyan lehetne egy kicsit oldani a feszültséget, mert ez ilyenkor mindenkire ráül, mindenki feszült lesz, és akkor csak elrontjuk a dolgokat, stb. Mondtam a csajoknak, hogyha valakivel beszélnek vagy csak megszólítják, mert mondani akarnak neki valamit, akkor érintsék meg. Ez általában használ. És képzeljétek el...... igenis használ..............!!!!!!!!!!!
Pár óra múlva, mindenki egy kicsit már oldottabb volt, sőt, mondhatni nyugodt.
És azért mennyire hihetetlen, hoyg ez csak egy érintés, és ami fantasztiku, hogy ezekből pedig jöhetnek a végképp megnyugtató ölelések. És ha hiszitek ha nem, jöttek is. Én azért nagyon örülök, hogy ilyen közegben dolgozhatom, ahol mindenki odafigyel mindenkire, és ha valamit rosszat észelel, akkor segít a másikon.
Egy ölelés egy érintés, igenis csodákra képes, csak az emberek félnek ezektől, mert ha valakihez hozzáért, akkor már úgy érsz hozzá és akkor te már egy nem is mondom mi vagy......... pedig ez csak a szeretet, a baráti kötődés vagy az együttérzés kifejezése. Nem kell mindjárt előre gondolkodni. Néha pedig úgy érzem, hogy nekem kell rádöbbenteni az embereket, arra, hogyha kapnak egy ölelést, attól egy kicsit jobban fogják érezni magukat..... hát mit mondjak, aki nyitott annak sikerül belátnia, aki pedig nem annak nem, viszont ezáltal zárkózott is marad örök életére.
Annyi kis apró dolog van a világon ami megkönnyíti a hétköznapjainkat, főleg azokat a szürkéket, és az egyik az az ölelés, a másik pedig a mosoly! :)
Szóval a mai napunk az így telt, nem kellett feszültségben elválnunk, nem sóhajtott senki sem abban a jajveszékelős stílusban: hogy úristen valaki mentsen meg...... Csak mosolyogva, nevetve, és fáradtan. :)
Holnap megint szabadnapom lesz, és arra gondoltam, hogy holnap belopózom a konyhába, és csinálok a csajokról képeket munka közben...... :) :D :D
Már alig várom.... de szerintem nem is kell belopóznom, mert hát a munkahelyemre megyek, szabadnapomon, vagyis a második otthonomba. :)
Sok puszi és ölelés:
Bri <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése