Gyorsan a csajok plázázásáról..... :)
Furcsa volt, hogy amikor hazajöttünk Timivel a Wallmartból, nem voltak itthon, pedig azt hittem itt fogom találni őket a kis ágyukba durmolva. De nem.....
Én bevágtam a szundit, nem is ébredtem fel arra, hogy hazajöttek. A délutáni alvás ellenére fáradt maradtam, de az már számomra is kezd érthető lenni.
Na kiderült, hogy a csajszik próbálták utolérni Harry-t, aki elvitte őket, de nem vette fel a telefont, aztán pedig hangposta válaszolt. Taxival kellett hazajönniük, amit egy kedves biztonsági őr intézett el nekik. A legolcsóbb taxit hívta nekik, ami 70 dollár lett, persze nem fejenként. Úgy olyan 17-18-ra jött ki. De igazából ekkora távolságra nem is olyan vészes, és különben is...... Mi mást tudtak volna csinálni, de azért szegények. Hogy Harry miért nem ment vissza értük, vagy visszament, csak nem találta őket és gondolta már hazajöttek valahogy????? :/
Majd holnap kiderül, hogyha Harry jön dolgozni....... :)
Ma már egy kicsit jobban voltam, nem voltam annyira fáradt, már csak száraz köhögésem volt, ami már a végét jelenti a dolgoknak. Nem is fújtam olyan sokszor az orromat sem. Viszont néha egy kicsit káprázott a szemem, de akkor egy kicsit leálltam. :)
Nem volt vészes.
Ma már a fiúk helyett a vacsorát is mi csináltuk, plusz sütöttünk is....... kis csokis sütiket..... :)
Ma is rengeteget dolgoztunk, de igazából már fel sem tűnik. Már műszak végén (du. 3-kor) Lou zavart ki minket, hogy elég volt menjünk már, a fiúk megcsinálják a többit...... ha jól emlékszem kétszer kellett szólnia, amikor végre fogtuk magunkat, átadtuk a stafétabotot a fiúknak és leléceltünk. Én gyorsan megebédeltem, és indultunk vissza a kis lakhelyünkre.
A csajszik még megmutogatták a ruhákat, amiket tegnap vettek, aztán megint levetődtem az ágyra, és most elaludtam.
Most keltem fel nemrég, talán egy fél órája. Elvileg ma is megy Wallmart busz, de a mait kihagyom.... igen jól hallotta mindenki, ma nem megyek :)
Hacsak valami rá nem vesz :)
Ma amúgy egy kicsi olyan érzékenyebb napom volt. Annyira hiányzik néha mindenki ölelése, és nehéz bevallani, de annyira jó, ha néha foglalkoznak velem. Odafigyelnek rám.... :)
Egy-egy kedves kis érintés, ölelés úgy meg tudja dobni a belső energiámat. Bárcsak lenne, egy olyan napom amikor mindenkit meg tudnék ölelni, aki otthon van Magyarországon, és akinek számítok, aki szeret. :)
Na de majd nemsokára, ugye????
Sok puszi és ölelés:
Bri <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése