Hááát nem is tudom hol kezdjem ezt a „fergeteges” napot, mind pozitív és negatív dolgokat is beleértve...
Azt az elején azért hozzáteszem, hogy sokkal de sokkal rosszabbra számítottunk a csajokkal, de így is dolgos napunk volt. :) Eléggé dolgos!!
Szóval reggel fél 7-re kellett menni. Elkezdtük előkészíteni a reggelit, azzal gyorsan megvoltunk, mert nem kellett sok minden, meg mindenki be volt rendelve, szóval a fiúkkal (a.k.a NightShift) együtt csináltunk mindent. :)
Így voltunk gyorsabbak.
Aztán uzsgyi volt, mert vágnunk kellett egy csomó gyümit: sárgadinnyét, ananászt, görög dinnyét, stb. Aztán gyorsan felvágtuk majdnem az összes készlet salátánkat, ami úgy 10 karton salátát jelentett: 3 vagy 4 ilyen nagy műanyag ovális edényt kellett feltölteni, plusz 5 darab nagy műanyag ládát. Amikor azzal is meglettünk jött a gyümölcsök összeállítása. Production Line. Ahogy a főnökünk hívta. Megállókat csináltunk és mindenki egy-egy gyümölcsért volt a felelős vagyis csak azt rakta a tálra, és passzolta tovább a mellette lévőnek. :)
Őszintén szólva az volt a legszebben megcsinálva: a gyümitál. Színes, szép, guszta volt és még nagyjából kalóriamentes is :) Jjaaahh eper is volt ám rajta, meg áfonya!!!! Nyammiiii. :)
Aztán nem pihentünk utána sem, mert délben meg már jöttek a szülők és a gyerekeik ebédelni. Szépen megcsináltunk a kinti placcot a kajákhoz. Előkészítettünk még egy-két dolgot: humuszt, pita chipszet, koviubit (vagy savanyú.... nem tudom... pickels). Aztán egyszer csak Lou hív hogy akkor here we go: te ezért és ezért leszel felelős, te meg ezért..... stb. Egy kicsit megállta a barna medve bennünk amikor megláttuk azt a rahedli embert. 1200 ember, sőt szerintem többen voltak. Nem is tudom körülírni azt a lótifutit amit levágtunk a többiekkel. Csak arra emlékszem, hogy mindig kellett valami, és hogyha ki akartam vinni, hogy az asztalra tegyem, akkor hiába mondtam a mellettem álló szülőnek, hogy „Excuse me!” nem mentek errébb....... úgyhogy utána jött egy kis push és akkor már odafértem az asztalhoz, hogy kicseréljem a fogyóban lévő étkeket. :)
Kb. egy olyan órácska alatt leforgott az ebéd, mindenki enyhített farkas éhségét és hál' istennek elindultak a kijárat felé. Lou zárta be az ajtókat, minket még egy két képre összehívtak, mert ugye az egész kitchen staff bent volt, első alkalommal a konyhában, és egész nap együtt is dolgoztunk. Nagyon jó volt, hogy tényleg együtt volt mindenki.
Na aztán elkezdtük pakolgatni a romokat. Büszkén jelenthetjük, hogy nem sok leftover maradt, szóval csak agy két dolgot kellett befóliázni és a frigókba rakni. Aztán rendkívüli helytállásunkért jutalmul egy nagy cuppanós puszit kaptunk a főnökünktől és egy külön buszt is, ami délután elvitt egy kis étterembe és 10 dolcsiért ihattunk, fizették nekünk. Jutalomból, hogy ilyen nehéz és nagy munkával teljesítettük ezt a mai napot. :)
Nagyon örültünk neki, és amikor visszamentünk, láttam Kate arcán, hogy valami van. Aztán megérdeklődtem mégis mi lehet és erre ő: Csak 10 dollár???? :) Hát szakadtunk a röhögéstől, persze csak viccelt. De nem hagyhattuk ki el kellett sütni. :)
És jöhetett a jól megérdemelt ebéd.... igazából tökre nem voltunk éhesek legalábbis én nem. Csak szomjas. Megfogtam egy nagy gyümölcstálat és elindultam a Dining Hall-ba a többiekkel enni. ÉS végre tudtunk inni egy kis kólát is mert csak erre a napra rendeltünk jó pár kartonnal!!! Fantasztikus volt. És hát a gyümitááááll!! uhhhhh!!!! :)
Összesen 9 és fél órát dolgoztunk vagyis 12 órát a szüneteket leszámítva. Jahh mert ugye először volt nekünk olyan, hogy vissza kellett mennünk a vacsit is előkészíteni. Fél 6-ra visszamentünk és megcsináltunk mindent. Ha jól emlékszem 8 körül végeztünk és mindenki húzott fürdeni meg készülődni az esti kis iszogatáshoz. Én egy kicsit összeroppantam a pillanat hevületében és elvonultam, hogy hátha senki nem vesz észre és akkor itthon tudok maradni. Nem sikerült. A főnök megtalált... Egy kis lelkifröccs után azt mondta, hogy öt percem van hogy pizsiből átöltözzek rendes ruhába és akkor addig nem indulnak el tartja nekem a buszt. Rohantam mint egy eszeveszett barom és vissza is értem rekordidő alatt.... tényleg öt perc volt. :)
Aztán hazajöttünk olyan éjfél fele és diadalittasan elkezdtünk készülni a következő napra, úgy, hogy elmentünk aludni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése