Day 8 - Failed...

Ma kétszer bukás volt a konyhán...... nagyon ideges és dühös voltam. Vágtam is a pofákat, ahogy kell, ezt Lou észre is vette, és erre, gyorsan mondta, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk jók, csak fel kell venni a tempót még jobban, mint előbb. El sem merem képzelni, hogy milyen lesz szombaton ha megjönnek a gyerekek............ már előre félek........ Jézusom.
Mondják nekünk, hogy nem kell idegeskedni, meg félni, jók vagyunk és csak fel kell venni majd a ritmust.
Nekünk már ebéd közben Lou mondta, hogy ajánlást ír következő évre, egy másik csajjal, vagyis Kate-nek és Nekem...... De akkor nem értem......... megbuktunk, de jók is vagyunk....... viszont hozzá kell szoknom, mert az élet nem tökéletes és ha a színész világban akarok dolgozni, akkor ott sem lesz minden fenékig tejfel... SŐT!
Na mindegy most csak azért vagyok nyugodtabb, mert elmúlt a hasfájásom, és nem ettem sokat sem ebédre sem reggelire, és persze megjött a csatlakozóm a laptophoz. Személyesen kedves főnököm hozta be, mert már tegnap jártam bent az irodaban és gondolom tudtak, hogy jobb ha odaküldik, minthogy nekem keljen ugrálni.... aztán nehogy elkényelmesedjek....
Bukás..... még kimondani is rossz. És ez a gyengém, hogy nem vagyok eléggé jó, és ezért nem szeretnek az emberek, vagyis nem fogadnak el. Le szeretnem vetkőzni, de annyira nehéz ettől szabadulni. Harcolnom kell vele, ennyi és kész. Pozitív gondolkodás.
Nagyon sokat beszélgetünk a csajokkal, ez azért eléggé nagy támasz ad itt, nem is tudom mit csinálnék nélkülük, valószínű sírógörcsökkel küzdenék.
Annyira érdekel az is, hogy amikor azért otthon vagy, vagyis Magyarországon, azért ott mashogy viselkedsz, kicsit úgymondd nyitottabban. Érdekes....... Tömöttek a napjaim, de azon veszem észre magam, hogy még így is rengeteget gondolkodom, ilen piti, hülye dolgokon, ami nem hiszem, hogy haszonos lenne. Főleg most.
Néha érzem, hogy jó kis fejszébe vágtam a fejszémet: Egész éveben egyetem meg munka, és most nyáron is bevállaltam egy jó kis pörgös szünet nélküli melót. Majd csak két hetem lesz nyaralni és pihenni. Nem is az, hogy bánom, csak félek, attól, hogy valamit elrontok, nem fejezem be időben, mint ma is, vagy valamit elfelejtek. Nem szeretek csalódás lenni, mert az engem mély pontra tesz. Csalódni valakiben vagy valamiben a legrosszabb és azt biztos, hogy mindenki megjegyzi.
Anyway, ma tudtuk, meg, hogy amikor a gyerekek megjönnek (most szombat) akkor úgy lesz, hogy valaki, egy ember nem fog jönni dolgozni, na azok lesznek a szabadnapok, vagyis mindenkinek más más napon, de ezeket még meg kel beszélni és egyeztetni, hogy ki melyik napot szeretné.
Majd szerintem úgyis látni fogjátok, hogy én mikor leszek, mert akkol valószínű többet leszek net közleben, amíg a többiek dolgoznak addig én a világhálón lógok. :)
Pedig már úgy éreztem, hogy kezdek belejönni a dolgokba, de ennél több kell, még több. De megcsilálom, mert meg kell csinálom. Magyar lány vagyok, aki mindent meg tud csinálni és addig bírja amíg el nem ájul.
Bocsánat, hogy így kiöntöttem a lelkemet, de egy kicsit azért jól esett.
Ma még vacsi, aztán lehet, hogy lesz egy ismerkedős est, labdajátékok vannak, ma terítéken. Ma nagyon is sokat fogok fotózni, meg megpróbálok egyre többet :)
Sok puszi és ölelés:

Bri <3