pictures vol. 3

 The Team

Dóra fotózza, hogy én fotózom

folyt. köv. :)

Day 13 - Let's do IT!!!!

Megjöttek a gyerekek!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Nagyon nagy csendben mentünk be reggel dolgozni, és mindenki már odafigyelve kezdett neki a dolgoknak. 100%-osan - Reggeli: gyorsan kiraktunk minden, gyümülcsöket, műzliket, tejeket, joghurtokat..... Okéééé akkor irány a salátabár, a mi felelősségünk. Hát Kate-tel eléggé nagy dilemmában voltunk, hogy hány doboz zöldséget daraboljunk fel, és mennyi kell vajon , hogy ne fogyjunk ki véglegesen, vagyis mennyi back-up-ra van szükségünk.
Össze-vissza számolgattunk, meg rendezgettünk, majd iszonyat kis gyomor térfogattal és kerülettel elkezdtük fél 1-kor kihordani a cuccokat a két salátabárba.
Én nagyon féltem, nem is tudom mitől, csak az járt a fejembe, hogy nem hibázhatok, ez azért egy kicsit erőt adott!!!!
Aztán azt is beszélgettük még a csajokkal Kate-tel, meg Sue-val, hogy ennek a napnak úgyis el kell jönnie, szóval, egyszer túl kell esni rajta, és miért ne sülne el jól, ha ilyen jól dolgozunk.
Szóval eljött a pillanat, amikot a gyerekek elkezdtek gyülekezni a Dining Hall előtt és mind a három ajtó egyszerre kinyílt pontosan 1 órakor. És zuhhhhhh..... olyan gyorsan fogott le a szemem előtt az életem, mint amilyen gyorsan a gyerekek zúdultak be azon a három nagy ajtón. :)
S végül csak három, vagy kettő dolgot kellett kicserélni a salátabárba, és mindenből maradt is. Ebéd után, pedig gyorsan feltöltöttük és aztán még egy kis nyalákságot csinltunk a lurkóknak és aztán mondta, Lou, hogy: I want you to get out of here... :) and we did! :)

Breaking News: Blog írása közben jött be a tábor vezető fia. hogy checking for bugs. Hirtelen nem értettük, hogy milyen bogarak, és pl. azt hittem, hogy szet jacsikat kell a fejünkre rakni. De nem, kiderült, hogy három kisgyerek tetűsen jött el otthonról, és már a mosodába is ment a ruhájuk. ott vették észre, hogy valami nincsen rendben. Mindenkit megnyugtatok, nem vagyok tetűs, és körülöttem senki sem. Azt a három gyereket pedig karanténba rakták és a cuccaik is vizsgálat alatt vannak. :)
Minden rendben. Pont azt nézam, hogy minden nap történik valami, szóval én sem meg ti sem fogtok unatkozni. :)
A nagy felhők elmentek, úgyhogy vacsi után egy kis napozás is be lesz iktatva. Pont ki akartam próbálni, amit a Drága Bátyókám ajánlott, hogy sörrel lelocsolom magam, mert attól jobban barnulok, de most ugrott be, hogy ez egy gyerektábor és nem lehet sört behozni, szóval maradok a naptejnél és megvárom, hogy lebarnuljak. :) :D

Sok puszi és ölelés:

Bri <3

Day 11 and Day12 - 1st Day Off and the Day after that....

Na a tegnapi bejegyzés elmaradt, mindjárt elmondom, hogy miért. :)
Először is az utolsó nap amikor dolgoztunk a szabadnap előtt, kint ettünka  szabadban. Pizza volt meg egy salátabár. De akkor sokkal jobban kellett rohangálni, hogy kicseréljük az fogyóban lévő dolgokat a salátabárból. Na szóval futkároztunk, mint a kergemarha. Aztán vége lett, hál' Istennek. Mondta Lou, hogy mindent hagyjunk ott majd a fiúk elmossák. Rendben.
Nem úgy volt ahogy elterveztük, vagy ahogy Lou eltervezte. Minden csupa mocsok, a salátabár kocsi a nagy hűtőkamrában....... ááááááááááááááááááááááá
egy délelőttbe került, míg Sue-ék kitakarítottak és elmosták az edényeket, mi Kate-tel csináltuk a salátabárt, alig győztük. Szegény Barbi egy kis Réka általi segítséggel a gyümölcsbárt....... nagyon durva volt.
Pont ma beszéltük a csajokkal, hogy ma nagyon nagyon sokat futottunk. Nekem soha nem fáj a lábam, ha rohanásról van szó, de ma... ma le kellett ülnöm és megköszöntem Istenkének, hogy van egy kis ebédidőm ahol ülhetek.
Viszont cakkumpakk, nagyon jó a meló, csak mivel kajával foglalkozunk, nagyon nagy felelősség van rajtunk, meg amikor ki kell dobni egy kis kaját, eszembe jut hogy a gyerekek éheznek Afrikában, mi meg dobálózunk. És még Lou egy kajacsatát is tervez a Dining Hall-ban.... :) mondjuk azt bevállalnám. :) :D
Ma nagyon el is fáradtunk, ÉS!!! Holnap jönnek a gyerekek, szóval a reggeli még nyugis, úgy ahogy, de az ebéd....... ÚRisten bele sem merek gondolni. De Lou mondta, hogy nyugi ne pánikoljunk, mert akkor csak nagyobb kárt okozunk, mint hasznot....
Szóval ma azért ha lehet korán le kell feküdnünk, és holnap ugyanúgy kezdünk, csak duplaolyan tempóba kell nyomni és sokkal keményebben. De szerintem egy hét és abba is belejövünk.
Van már itt egy két kisporonty, ebédnél láttam is egyet, olyan szép kis indián kislny volt. :) És a kis gyerekek sokkal szebben esznek mint a nagyobb táborozók. A nagyobbak, értsétek ezalatt a velünk egykorúakat és egy kicsit idősebbeket is. Össze vissza potyogtatják a kaját, ha leesik valami csak megnézi és otthagyja. Végülis ezért vagyunk ott mi....... nem?
Szóval ma végre női kezek érintették a konyhát és szebb lett, mint újkorában. Még kis cookies sütiket is sütöttünk mielőtt lejárt a műszakunk. Kate megkérdezte, hogy mennyit 300-at, erre Lou igen 1300-at! Na akkor nekikezdtünk Kate, Sue meg Én és egy olyan negyed óra, fél óra alatt meg is lettünk vele. Egy utolsó rush. :)

Na és akkor a tegnapi day off-ról egy kicsit.
Reggel, reggeli után elmentünk egy kis BBQ-party-ra egy parkba, kb. ilyen nemzeti park szerűség volt, de valami gyönyörű hely!!!!! Ott voltunk délutá 3-ig aztán vissza a táborba, egy gyors lapakolás, és indulás a plázába!!!! SHOPPING!!! ESKÜSZÖM, hogy csak a legfontosabbanat vettük meg, nem szórtuk el a pénzt, nincs is miből még, mert nem kaptunk még fizetést.
Aztán haza és végül éjfélkor, vagy hajnali 1-kor ágyba is kerültünk.
Egy kis képet is rakok fel, mert szavakkal nem lehet leírni a táj szépségét, a képek magukért beszélnek!!!
Szóval tasség holnap szurkolni, hogy nyugodtak és kiegyensúlyozottak legyünk egészen nap végéig!!!!
Egy nagy kihivás vagyis teszt lesz holnap, amin nem akarok/akarunk és nem is fogok/fogunk megbukni!!!!

Sok Puszi és ölelés:

Bri <3

Day 10 - Military day

A reggel nem úgy kezdődőtt ahogy elterveztük, és borzalmasan fejeződött be. Még mindig van egy kis ideg a gyomromba.
Még tagnap megkérdeztük, hogy ma reggel mikorra kell jönni, mondták, hogy 9kor van a reggeli. Mondtuk is a csajokkal, hogy dejóóóóóó akkor tudunk egy kicsit aludni. Így is volt, még este beszélgettünk a szervezőkkel a táborvezető fiával, tök aranyosak voltak, csak elfelejtettek, szólni, hogy azért lesz 9kor a reggeli, mert mindenki megy Albany-ba social security nummer-t csinálni. Ez ugye ahhoz kell, hogy megkapd a fizetésed. Nekünk is kellett menni, akik igye a konyhán folgoznak.
Na teljesen felöltözve éppen csinálom a hajam és már csak a pizsifölsőm kellene átcserélnem, amikor látom, hogy az egyik szervező rohan a házunk felé és elkezd ordibálni, hogy mindenki azonnal jöjjön csak kapjon fel egy cipőt és jöjjön mert megyünk a busszal Albany-ba elintézni ezt az egészet. Útlevél és viza kell. Nagyszerűűűűűű......
Én azt hittem Dóriért jön mert Ő szokott neki segíteni a mosodánál. Na hát mindenki gyorsan összekapta magát, elmentünk a staff room-ba a papírokért, megkaptuk a formanyomtatványt kitöltve, amit oda kell majd adni az irodába és fel a buszra.
Nyolcra kellett volna menni dolgozni.... hát nem jött össze, kb akkor értünk Albany-ba. Ott leszálltunka  sulibuszról (mert ilyennek fuvaroznak minket), és mentünk a Social Security irodába. Ott sorbaállítottak, átvizsgáltak, becsekkoltunk, mint a reptéren, és fel a 4-re. Várni......
Végül meglettünk és mehettünk is haza..... csak egy baj van, vagyis jobban mondva egy dolog piszkálta az orrom egész reggel egészen mostanáig. Ha tegnap találkoztunk mindenkivel, miért nem említették meg, hogy: "hééééé holnap papírmunka lesz, hogy kapjatok majd fizetést, ekkor és ekkor indulunk így készüljetek." Akkor talán felkeltünk volna ugyanúgy és indulás előtt elkészítettük, volna a reggelit, mert az már nem nagy cucc, és akkor onnan mentünk volna. Mindegy.....
Kb. 10-re értünk vissza, és rohantunk is dolgozni, nem volt semmi extra, nem volt senki angry or something, csak az zavart, hogy nem szoltak. Persze nekünk is eszünkbe juthatott volna, de nem jutott.......
Megettük a maradékot és rohanás volt dolgozni. 10:15kor kezdtünk azt hiszem, gyorsan megcsináltunk a slátabárt, meg a többit aztán Lou mondta, hogy meglepetés, nem kell több dolgot csinálni, mert csak salátabárra lesz szükségünk abból is csak egyre, mert kint lesz a kaja szabadtéren. JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉ
Surprise!!!!!
:) ez azért jó volt. De hál' istennek így is végeztünk, sőt még előbb befejeztük.
Aztán ebéd, megnit egy kics rohangálás. Ma már rettentő meleg volt a konyhában, ingerültebbek is voltunk............. én hülye meg hosszúnadrágot vettem fel....nem baj arra gondoltam legalább ég a zsír..... szakadt rólam a víz. És ami még pozitív a mai napban, hogy tökre nem vagyok éhes!!!!!!!!!! Csak iszom, tejet meg vizet, meg max egy-két almát még benyomok. Ennyi.
Itt azért nehezebben lehet elviselni a meleget, mert fullasztó, párás. Néha légszomjunk is van, alig kapunk levegőt és akkor is víz, víz, víz.
Nagyon hiányoztok, mindenki. Azon gondolkodtam, bárcsak itt lennétek egy utcával arrébb és át tudnék ugrani amikor kedvem támad. Nem öleltem meg senkit amióta otthonról eljöttem, nem ettem sütit sem mióta otthonról eljöttem, és sajnos a virtuális ölelést nem tudom dekódolni, mint a rendes ölelést, és az itteni poros-vizes sütik sem elégítik ki az édesség iránti vágyaimat. Viszont hónap vége van lassan, és "nehéz napok", pocifájás.......
Remélem ez is hamar elmúlik.
Jahhhhh holnap szabadnap lesz, egész nap utazni fogunk meg plázázni, szóval lesz kép dögivel!!!!!! So Stay Tuned!!!!!!!!!!!!!!!!!!! <3

Sok puszi és ölelés:

Bri <3

Day 9 - Rest... :)

Jók vagyunk!!!
Csak sajnos ha valami nem kerek akkor máris rosszul érzem magam, de ugye nem lehet minden 10-ból 11 :) :D
Ma sokat dilgoztunk, de mindemellett nagyon gyorsak is voltunk, annyira, hogy le tudtunk ülni egy keveset és pihenzünk, és rengeteget beszélgettünk is. Mostmár azt veszem észre, hogy egy kicsit jobban, folyékonyabban tudok beszélni, de azért persze még figyelnem kell egy két dologra.
Köszönöm a sok bíztató leveletket, amiket írtatok. Higgyétek el, nagyon sok energiát tudok ezekből a mondatokból és szavaitokból gyűjteni. Mindig amikor munka közben ér valami rossz, akkor ezeket a mondatokat kezdem el újra és újra lejátszani az agyamba.
Ma azért mindannyian egy kicsit félve, és idegesen mentünk dolozni. De aztán mikor elkezdtünk csapatként dolgozni és összefogni nagyon gyorsan készen lettünk és pihenhettünk. Minden a helyén volt, fel volt töltve, fel volt aprítva. Próbálok úgy étkezni ahogy a legegészségesebb, ma is csak sali volt egy kis tonhallal, hogy legyen bennem valami kis fehérje.
Már nagyon vágyom egy kis zabpelyhes muffinra, amit otthon szoktam sütni. Ma eszembe is jutott, hogy milyen jól bírom, édesség nélkül, mert amióta eljöttem otthonról nem ettem semmilyen édességet, vagyis sütikét........ hiányzik is :)
De ezért nem mondon szép úszógumim lett megint, pedig otthon már sikerült lefaragni eléggé szépen, és most meg visszajött.
Jajjj vettem szemüveget is! Szerelem első látásra, és még jól is állt rajtam, úgyhogy mondtam, hogy ezt nem hagyom ott, jön a kosárba. :)
Ma beszéltük a day off-okat, de még mindig semmi sem biztos. Csak szombatig kell várni és akkor meglátjuk. Még mindig rémisztgetnek, hogy mennyire durva lesz. És utána meg jött az, hogy don't be scared.... na kössz.......
Abból a szempontból is nagyon jófejek, hogy előre szólnak, hogyha bunkó módon fognak viselkedni, vagy üvöltözni fognak az nem azért lesz mert haragszanak ránk, hanem mert pörögni kell a 100 fokos melegbe és olyankor hamarabb kesz feszült az ember.
Meg ha valami olyat mondanak, akkor azt ne vegyük a szívünkre, mert csak viccelnek. Úgyhogy nem vagyunk lelkileg terrorizálva, ellenkezőleg. :)
Csütörtökön lesz az első nagy utazgatás, vagyis mi úgy hívjuk szocializálódás, amikor elmegyünk vásárolni... ÉÉSSSS JC Penny!!!!!!!!!!!! Meg minden jó kis ruhabolt. Majd ott egy kicsit moderálnom kell magam, de azt hiszem pénz hiányában ez menni fog. :)

Anyu! A konyhai melóval megint toppon vagyok, szóval ha majd hazamegyek lehet megint az a helyzet lesz, hogy korán fel fogok kelni és meg fogom kérdezni, hogy mit kell összevagdosni reggelire és ebédre.... ha emlékszel még három éve ugyanez volt. :)
Bennem volt a megszokás :) :D :D

Lassan megint vacsi...... ahol én csak ülök és nézem a sok kaját és egy kis gyümölcsöt búrok a pultról és tolom a pofikámba!!!! :)
Este nem tudom mi lesz, befűztem a Csajokat egy Zac Efron-os: The Lucky One nézésre, de nem tudom mi sül ki belőle. Aztán lehet, hogy fikázzuk az embereket, de azt én nem tudom olyan jól, mint az én Bátyókám!! :D :D
Minden rendben van most, ne tessék aggódni!!!! :) Ha van egy kis lelki gondom akkor ide fogom írni, mert jobb utána. Úgy érzem. :)

Remélem a képek is tetszettek, majd jön még sok, ahogy lesz időm csinálom őket és amikor itt lesznek a gyerkőcök akkor úgyis több program lesz.
Ma Sanyi az egyik melós társam csinált rólunk munka közben, közényes egyenruhában!! :) Majd az is felkerül idővel. :)

Sok Puszi és ölelés!!!!

Bri <3

Pictures vol. 2

One way :) még mindig New York

Broadway :)

Ezt muszaj volt!!!!!!! <3

Colin Farrell :)

New York :)

Reggeli..... de nem az enyém :)

Megjött értünk a busz!!!!!!!

Várunk

:)

Úton a táborba

A buszról

Megérkeztünk! :)

Üdvözéles nekem!! <3

tűz esetén. :)

a kis lakájunk

ismerkedés a táborral

azt hittük mi leszünk benne, de nem...

Farm House

gyönyürű!

falmászási lehetőség

itt szoktam kosarazni a többiekkel, meg nyújtani :)

első csoportkép!!!!

kettes szám alatti házacskánk

:) itt leszek 3 hónapig

...

Welcome to the U.S.A

folyt. köv.

Day 8 - Failed...

Ma kétszer bukás volt a konyhán...... nagyon ideges és dühös voltam. Vágtam is a pofákat, ahogy kell, ezt Lou észre is vette, és erre, gyorsan mondta, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk jók, csak fel kell venni a tempót még jobban, mint előbb. El sem merem képzelni, hogy milyen lesz szombaton ha megjönnek a gyerekek............ már előre félek........ Jézusom.
Mondják nekünk, hogy nem kell idegeskedni, meg félni, jók vagyunk és csak fel kell venni majd a ritmust.
Nekünk már ebéd közben Lou mondta, hogy ajánlást ír következő évre, egy másik csajjal, vagyis Kate-nek és Nekem...... De akkor nem értem......... megbuktunk, de jók is vagyunk....... viszont hozzá kell szoknom, mert az élet nem tökéletes és ha a színész világban akarok dolgozni, akkor ott sem lesz minden fenékig tejfel... SŐT!
Na mindegy most csak azért vagyok nyugodtabb, mert elmúlt a hasfájásom, és nem ettem sokat sem ebédre sem reggelire, és persze megjött a csatlakozóm a laptophoz. Személyesen kedves főnököm hozta be, mert már tegnap jártam bent az irodaban és gondolom tudtak, hogy jobb ha odaküldik, minthogy nekem keljen ugrálni.... aztán nehogy elkényelmesedjek....
Bukás..... még kimondani is rossz. És ez a gyengém, hogy nem vagyok eléggé jó, és ezért nem szeretnek az emberek, vagyis nem fogadnak el. Le szeretnem vetkőzni, de annyira nehéz ettől szabadulni. Harcolnom kell vele, ennyi és kész. Pozitív gondolkodás.
Nagyon sokat beszélgetünk a csajokkal, ez azért eléggé nagy támasz ad itt, nem is tudom mit csinálnék nélkülük, valószínű sírógörcsökkel küzdenék.
Annyira érdekel az is, hogy amikor azért otthon vagy, vagyis Magyarországon, azért ott mashogy viselkedsz, kicsit úgymondd nyitottabban. Érdekes....... Tömöttek a napjaim, de azon veszem észre magam, hogy még így is rengeteget gondolkodom, ilen piti, hülye dolgokon, ami nem hiszem, hogy haszonos lenne. Főleg most.
Néha érzem, hogy jó kis fejszébe vágtam a fejszémet: Egész éveben egyetem meg munka, és most nyáron is bevállaltam egy jó kis pörgös szünet nélküli melót. Majd csak két hetem lesz nyaralni és pihenni. Nem is az, hogy bánom, csak félek, attól, hogy valamit elrontok, nem fejezem be időben, mint ma is, vagy valamit elfelejtek. Nem szeretek csalódás lenni, mert az engem mély pontra tesz. Csalódni valakiben vagy valamiben a legrosszabb és azt biztos, hogy mindenki megjegyzi.
Anyway, ma tudtuk, meg, hogy amikor a gyerekek megjönnek (most szombat) akkor úgy lesz, hogy valaki, egy ember nem fog jönni dolgozni, na azok lesznek a szabadnapok, vagyis mindenkinek más más napon, de ezeket még meg kel beszélni és egyeztetni, hogy ki melyik napot szeretné.
Majd szerintem úgyis látni fogjátok, hogy én mikor leszek, mert akkol valószínű többet leszek net közleben, amíg a többiek dolgoznak addig én a világhálón lógok. :)
Pedig már úgy éreztem, hogy kezdek belejönni a dolgokba, de ennél több kell, még több. De megcsilálom, mert meg kell csinálom. Magyar lány vagyok, aki mindent meg tud csinálni és addig bírja amíg el nem ájul.
Bocsánat, hogy így kiöntöttem a lelkemet, de egy kicsit azért jól esett.
Ma még vacsi, aztán lehet, hogy lesz egy ismerkedős est, labdajátékok vannak, ma terítéken. Ma nagyon is sokat fogok fotózni, meg megpróbálok egyre többet :)
Sok puszi és ölelés:

Bri <3